Középfölde
Középfölde
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Minas Tirith

*katt*

Vár Minas Tirith

 

 
Zöld Sárkány
Csak egy valami: könyörgök(!), hogy ne használjatok csúnya szavakat és az oldalt se illessétek csúnya szavakkal, mert egy portál nem könnyű és gyors munka! Jó hangulat legyen és így olyan lesz, mint a Zöld sárkányban!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Kérlek ne lopj!

Minden, ami az oldalon megtalálható, hosszú munkával készítettem el! Ha valaki ezeket magának tulajdonítja és a saját oldalára teszi ki, azt örökké kísérje Szaruman átka és az enyém is! Köszönöm!

 
Énekek/versek
 
Játék és DVD
 
Liv Tyler(Arwen)
 
Viggo Mortensen(Aragorn)
 
Orlando Bloom(Legolas)
 
Országok
 
Ian Meckellen(Gandalf)
 
Evenstar
<bgsound src="http://musicstore.real.com/music_store/preview.ram?trackid=7252802" loop=true>
 
A Gyűrű szövetsége
Indulás: 2004-08-31
 
Harcoska meséje 4.

Harcos Katalin:

 

Visszatérés a Zöldtündékhez

2005. 04.04.

 

 

 

Ireth két hetet töltött a palotában, a tündekirály vendégeként. Ez alatt megismerte néhány anyai rokonát, sőt, még nagyapjáról is hírt kapott, aki ugyan távol él, de üzenetet hagyott számára. Meghívta, hogy látogasson el hozzá, mert szeretné végre v magához ölelni egyetlen unokáját. Lánya halála óta sokat szomorkodott, és nagyon vágyott arra, hogy Irethet megismerje.

Gyorsan telt az idő. Nappal körülvették Irethet a tündék, és kedves figyelmességükkel halmozták el, azonban amikor leszállt az éj, gondolatati egyre haza szálltak, és Ezüsthajú körül csapongtak. Egyik este lehunyt szemmel kuporgott az ágy végében, és dudorászott. Markába szorította kedves szitakötő medálját, és énekelni kezdett:

Ireth dala:

 

Aranyszárnyú szitakötő,

repülj a messzeségbe!

Légy valóban csodatevő,

s szállj a magas égbe!

 

Kutasd fel nekem a nyomát

Ezüsthajú kedvesemnek!

Szárnyad simítsa homlokát

és, hogy hiányzik, üzend meg!

 

Helyettem csókold titokban

mézédes, vágyott ajkait,

és a leszálló alkonyatban

tedd boldogabbá álmait!

 

Vidd el kérlek, az éjen át

mit nyíltan adhatok neki,

de bús szerelmem zálogát,

ő meg sosem ismerheti…

 

Mire ideért, kicsordultak szeméből a könnyek. Arcát a párnájába temette, és álomba sírta magát.

Mély álomba merült... Ismét a vízesésnél voltak. Úgy kergetőztek, játszadoztak a vízben Ezüsthajúval, mint a játékos delfinek, majd a parton összeölelkeztek. Ekkor, - mint az előző álomban – a medál megint felforrósodott a nyakában, és felfénylett. Mikor elsötétült az ég, és jeges szél söpört végig a fák közt, megjelent a sötét alak az úton. Ireth, ekkor megmarkolta az aranyszitakötőt, és a magasba emelte. A medálból éles fénysugár lövellt ki, és belehasított a homályba, megvilágítva a sötét alakot. A fekete lovas nagy visítással menekült a fénysugár elől… megszűnt a veszély.

Ireth felriadt. Végiggondolta iménti álmát.

-         Tehát így működik!  - suttogta, és megsimogatta a nyakában lógó szitakötőt, majd ismét mély álomba merült.

Reggel elmesélte Lúthiennek amit álmodott.

-         Ez a medál csak rád várt a tó alján… és most megtanít arra, hogyan használd. – mondta a tünde.

 

Másnapra Ireth felkészült a visszaútra.  Mindenkitől elbúcsúzott, majd megköszönte a vendéglátást, és elindult vissza az Örök fiatalság erdejébe, a zöld tündékhez. Hiányoztak már neki játékos kedvű, vidám társai, de legfőképpen kedves barátja, Ezüsthajú társaságára vágyott. A meséire, a beszélgetésekre a vízparton, a kedvességére és az örökös tréfáira…

Háromfős kis csapat kísérte őt az erdő széléig. Lúthien, és két tündeharcos: Astaldocollo és Maltafânion.

Az erdő szélén Ireth barátnőjétől is búcsút vett, de a két szőke tündefi még vele maradt, míg a törp házához ért. Mikor Ireth bebocsátást kért, a mogorva törp előbb nem ismerte fel mivel még női ruhában leengedett hajjal sosem látta. Csak állt, és csodálattal bámult a lány arcába…  de Ezüsthajút említve végre bebocsátást nyert. Itt tehát végleg búcsút mondott kísérőinek, és Boridurnál töltötte az éjszakát.

A törpöt egész megbabonázta a lány szépsége. Számára a tündék túl törékenyek voltak… Ireth azonban pont annyira volt kecses, hogy elbűvölje mogorva barátját, de teltebb alakja mindennél vonzóbbá tette Boridur szemében.  Nem győzte kényeztetni a lányt. Sokáig beszélgettek a kandalló mellett, a tűz fényénél, majd amikor Ireth

meglátta a sarokban lévő kis lantot, kézbe vette, és énekével is alaposan elkápráztatta a törpöt. A kedves öreg már rég megfeledkezett a tündékkel szembeni ősrégi bizalmatlanságáról.

Másnap reggel fiúruhában indult útnak a lány. Egy darabon a törp is elkísérte, majd búcsúzáskor egy apró ezüst tűzszerszámmal ajándékozta meg.

 

Ireth a Vidám favágókhoz címzett fogadóban lovat bérelt, és megállás nélkül folytatta útját hazafelé. Még jó óra kellet, hogy az ismert fák alá érjen, amikor a napkorong ráült a legmagasabb hegy csúcsára. Vágtára ösztökélte lovát, de már tudta, hogy sötétedés előtt nem jut biztonságos menedékbe. Szíve hevesen vert, szorongása nőttön-nőtt, amint a fény egyre csökkent körülötte. Lassan homályba veszett minden, csak a csillagok, és a Hold gyenge fénye pislákolt az égen. A levegő hirtelen lehűlt. Ireth összehúzta magán a tündeköpenyt, és tovább vágtázott célja felé. Tekintetét az egyre sűrűsödő sötétbe fúrta…

A dombhajlathoz közeledve visszafogta lovát, és megpróbált óvatosan kikémlelni, mielőtt az útra lépett. Szerencséje, hogy óvatos volt. A közeli útelágazásnál három fekete lovas alakja rajzolódott ki a sötétségben. Ireth leszáll lováról, és egy intéssel utasította az állatot, hogy feküdjön mellé a bokrok takarásában. Szíve a torkában zakatolt…

A szél néha furcsa, rekedtes suttogás foszlányait sodorta felé. Lélegzetét visszafojtva lapult menedékében. Keze a szitakötőt markolászta, ami egy ideje már melegen izzott a mellkasán.

A három alak megmozdult. Mintha beleszimatoltak volna a levegőbe, majd különböző irányban indultak el. Az egyik egész közel ment el a lány rejtekhelye mellett. Egy pillanatra megállt, figyelt, majd tovább haladt. Nem vette észre. Ireth még azután is jó ideig lapult, miután eltűntek a különös alakok az éjszakában. Mikor medálja már nem jelzett veszélyt, újra lóra ült. A ló patáira rongyokat kötözött, hogy léptei halkabbak legyenek, és sietős ügetéssel folytatta útját az erdő felé. Negyedórányi lovaglás után a távolban apró imbolygó fényt pillantott meg. Igyekezett a fák takarásában maradva követni a megfelelő irányt. Amint közelebb ért, látta, hogy egy lámpás fénye világítja meg a bokrokat az erdei út mentén. Zömök alak tartotta a kezében. Ireth szíve nagyot dobbant…

-         Hiszen ez csak Ezüsthajú lehet! – suttogta maga elé.

-         Aiya Ireth! Végre ide értél! Már aggódtam érted. Napok óta erre szaglásznak azok a fekete lovasok. – hallotta máris az ismerős, mélyen zengő hangot.

Ireth lecsusszant lováról, és kedves barátjához szaladt.

-         De jó, hogy itt vagy! Annyira féltem… - bújt Ezüsthajú karjaiba.

Megölelgette, örömében csókokkal halmozta el, majd hirtelen észbe kapva kibontakozott az öleléséből, és már jóval fegyelmezettebben mondta:

-         Épp az imént találkoztam velük. Szerencsére időben észre vettem őket, és megbújtam a bokrok között, míg továbbindultak.

-         Reméltem, hogy óvatos leszel… - dörmögte a remete, és megkönnyebbülten nagyot sóhajtott. - Gyere, siessünk, hogy mielőbb hazaérjünk!

A lány visszaült a ló hátára. A férfi száron vezette az állatot, miközben lámpásával megvilágította maguk előtt az utat. Beértek a sűrűbe.  Itt a lombok már eltakarták előlük a Hold és a csillagok fényét, ezért csak lassabban haladhattak. Ireth, végül leszállt a lóról, és magához vette csomagjait. Megpaskolta a ló farát, és hazaküldte. Innét már gyalogosan gyorsabban haladhattak. Nemsokára meghallották az első füttyöt, ami jelezte, hogy az őrszemek észrevették érkezésüket, és máris továbbadták a hírt, hogy a tisztás felé közelednek. Már alaposan éjszakába fordult az idő, amikor végre kibukkantak a forrás körüli tisztáson. Néhány álmos tekintetű őrszem várta őket. Egyszerű vacsorát tálaltak fel nekik, majd mindannyian nyugovóra tértek.

 

Másnap reggel alig pirkadt, amikor már megjelentek a kíváncsi tekintetek Ireth szobája körül. Türelmetlenül várták, hogy felébredjen végre. A lány kissé elcsigázva az előző napi úttól később kelt, mint szokott. Mire ajándékba kapott szép ruháját felöltve lesétált a forrás körül nyüzsgő tündék közé, már alig bírtak magukkal a kis szertelenek. Többen körülfogták, közelről is megnézték, megsimogatták ruhája különlegesen finom arannyal átszőtt kelméjét.

-         Érkezésem estéjén kaptam a tündekirálytól. – mesélte Ireth.

Volt, aki a hírekkel traktálta volna máris, mások kérdéseikkel árasztották el. Végül Ezüsthajú teremtett rendet közöttük.

-         Engedjétek már leülni, és megreggelizni! Ráértek azután is szétszedni szegényt… - mondta tréfásan, de szigorúságot mímelve.

-         Köszönöm. – nézett rá hálásán Ireth. – Nincs semmi baj. Míg eszem, elmesélitek, amit szeretnétek, utána pedig rajtam a sor.

Ebben megegyeztek.

-         A környéken rendre megjelennek a félelmetes fekete lovasok. Mindig éjjel, csak sötétben járnak. Azt hisszük, félnek, elgyengülnek a fényben… - kezdte ez egyik tünde.

-         Igen… így lehet. – mondta Ireth. - Álmomban a medálom fényétől rettegve elmenekült a fekete lovas…

-         Már vagy ötöt láttak erre. Néha csapatosan járnak, máskor magányosan.

-         Én is találkoztam hárommal hazafelé. Szerencsére időben észrevettem őket, és meglapultam a bokrok közt.

-         Újabban a Megye felől érdeklődnek. Meg hobbitokról…  és különösen egy Zsákos nevűről… folytatták. - Valami köze lehet az aprónépnek a hatalom gyűrűjéhez. Talán ők tudhatják, hol lehet? – találgatták a tündék.

-         Furcsa farkasok, és csapatostul rajzó fekete madarak kémlelik az utakat. A sötét úrnak kémkednek. A fekete lovasokat segítik.- toldotta meg egy másik tünde.

-         A faluban az egyik gazdának 2 fejű borja született. Rossz előjelnek tartják… - egészítette ki a híreket Ezüsthajú. – Vasudvard felől érkezett a minap két kósza. Azt mesélik, ott is felbolydult méhkasra emlékeztet minden… Csak Lovasvégen nem vesznek tudomást a sűrűsödő jelekről…

Ireth lassan reggelije végére ért. Borús tekintettel hallgatta a beszámolót az egyre nyugtalanítóbb hírekről. Végül mégis felderült az arca, amikor útjáról kezdett mesélni. Boridur nevének említésére a hallgatóságból néhányan fintorogni kezdtek. Mitagadás… a törpök és a tündék nem lelkesednek egymásért! Amikor azonban a féltünde megmutatta a finoman megmunkált ezüst tűzszerszámot, amit búcsúajándékul kapott, még a legkényesebbek is elismerően bólogattak. Igazi finom művészi munka volt!

 

 

-         A medálról beszélj! Mit tudtál meg róla? – kiáltott közbe egy kotnyeles tündefi.

-         Arwen hercegnő felismerte. A medál és a lánc az Édesanyámé volt valaha. Megmutatott egy festményt is, amin Anyám még a nyakában viseli. Azt is elmesélte, hogyan halt meg szegény. Engem akart megmenteni… Kétszeresen  is neki köszönhetem az életemet! – telt meg könnyekkel Ireth szeme.

Kis időre csend ereszkedett közéjük. De ez a vidám népség nem tud meglenni kacagás nélkül. Valamelyik előhozta a hárfát és Irethnek adta, néhányan fuvolát vagy lantot ragadtak, csengettyűs karkötőket tettek a kezükre, majd zenélni, táncolni kezdtek. Végülis örömünnep volt, hogy nővérük hazatért.

 

A Nap már magasan járt az égen, sugarai bearanyozták a tisztást övező fák koronáit, mire szétszéledt a jókedvű kis társaság.


Ireth, és Ezüsthajú kis időre kettesben maradtak. Feltűnt a lánynak, hogy barátja komorabb, szótlanabb, mint általában.

-         Valami baj van? – kérdezte.

A férfi nagyot sóhajtott.

-         Hetek óta nem kaptam hírt a lányomról és az anyjáról… félek, valami baj érte őket az úton.

-         Talán csak a postagalamb tévesztett célt… nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni! – vigasztalta a féltünde, de az ő torkát is összeszorította az aggodalom. – Miért nem mész utánuk? – kérdezte.

-         Nem akarom elkerülni őket. Egy hét múlva itthon kell lenniük. Ha nem érkeznek meg 3 nappal a megbeszélt idő után sem, akkor elmegyek a városba értük…

-         Talán elkísérlek. Pont arra visz az út nagyapámhoz, aki a Magányos hegy lábánál elterülő területen él, az erdőtündék honában. Egészen a Bakacsinerdőt kettészelő útig együtt mehetnénk…

Amennyiben Ezüsthajú családja időben hazatér, a férfi felajánlotta, hogy akkor is elkíséri Irethet egy darabon. Legalább addig a pontig, ahol Lúthien és 1-2 tündeharcos csatlakozik hozzá. Miután ebben megállapodtak, mindketten megkönnyebbültek kissé. Végre Ezüsthajú arca is felderült, szeme máris huncutul csillogott, és egy vidám, kacagtató történetbe kezdett, hogy felvidítsa a lányt.

Pórul járt, rakoncátlan koboldokról és hatalmas entekről(1)  szólt a mese…

Ireth mosolyogva hallgatta barátja szavait, és kis időre megfeledkezett minden bajról, nyugtalanító gondolatról és hírről.

 

(1) Entek = különös faszerű lények, akik még tudják a helyüket változtatni. Lassan, és mormogva beszélnek. A fürgeszavú embereket és tündéket „hamari népeknek” nevezik. A favágókat nem állhatják. Aki a fákat bántja, semmi jóra nem számíthat tőlük…

 

 
 

Linkek
 
A hét animációja vagy képe
 
Humor
 
Régen várt ünnep...
 
Egyszer volt, hol nem volt...
 
Egyéb
 
Vers

Boldogság volt egykoron,

De most csak sötétség,

S bánat szomorúság.

Talán majd egyszer

Még láthatom Középfölde

Víg napját!

 
Babó(részlet)

„Egy földbevájt üregben élt egy hobbit. Nem valami mocskos, koszos, nedves üregben, ami férgek maradványaival és nyirkos bűzzel van tele, és nem is afféle száraz, csupasz, homokos üregben, ahol nincs mire leülni, és nincs mit enni: ez hobbit-üreg volt, ami kényelmet jelent.”

 
Cate Blanchett(Galadriel)
 
Elijah Wood(Frodó)
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre